![]() |
Sunday, 24. September 2023 |
||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||
Bacchus templomai
Hol vannak már a régimódi, romos borospincék? A modern borászatok igazi építészeti csodák, high-tech vagy épp organikus műremekek.
szöveg
Robert Haidinger
fotó
Udo Titz,
Mowgli Frere,
Foster+Partners,
Santiago Calatrava,
López de Heredia,
Batár Zsolt |
Ne rontsunk ajtóstul a házba! Vagy, ami még rosszabb lenne: ne verjük öklünkkel az asztalt! Talán az új sörfőzde-építészetben elmegy majd az ilyesmi – de arra még várni kell. A bornál semmi esetre sem megengedett, hiszen a bor kifinomult szellem, igazi úr, és egy igazi úrnak nem rontunk ajtóstul a házába, inkább megfontoltan, tisztelettel közeledünk hozzá – még a szemünket is behunyhatjuk egy kicsit, és hagyjuk, hogy az orrunk vezessen. Talán Zaha Hadid is erről fantáziált, amikor belépett azoknak az építészeknek a sorába, akiknek a borról mostanában nemcsak a testes, a buké vagy a karcsú utóíz szavak jutnak eszébe, hanem épületek is. Hadid esetében mindenesetre egyértelműen komplex épületről van szó: a Riojában fekvő, nagy hagyományú López de Heredia pincészet számára tervezett kóstolóterme olyan, mint egy hagyma vagy egy orosz baba – nem is beszélve arról, hogy az üvegből és L-alakú acél tartóelemekből álló burok alatt értékes belső lakozik. Földhözragadtabb értelmezés szerint egyszerűen arról van szó, hogy a dekantálóra emlékeztető épület nehezen ismerhető fel. A López de Heredia tervezésekor azonban Hadid ennél sokkal komolyabb feladatot oldott meg: az építészet anyagtalan aspektusait használta fel, ezáltal a felsorakoztatott üvegrétegek azokra az illékony és sokrétű benyomásokra utalnak, amelyeket egy palack jó bor dekantálása során érzékelünk. Egyszerűen azt is mondhatnánk: Zaha Hadid jó orról tett tanúbizonyságot.
Rioja és az építészet
A trend ma mindenképpen arról szól, amit Hadid épülete mutat, és amit az észak-spanyolországi Rioja tartományban már több helyütt is látni, hiszen a López de Heredia a harmadik jelentős produktum borépítészet tematikában. Bor és sztárépítészek tervezte épületek – ez a nagyon is korszerű párosítás lassan afféle regionális hagyománnyá válik arrafelé. Csak nemrégiben történt, hogy Frank O. Gehry borhotele – amelyet a spanyol Marqués de Riscal birtokára tervezett – bejárta a médiát (beleértve az építészettel, utazással és gasztronómiával foglalkozó sajtót is). Ez nagyon is követendő példa, mert ha Gehry épülete félreismerhetetlenül Gehryre hasonlít is – illetve sokak szerint egy olyan fóliára, amelyet épp most csavartak le a palack nyakáról –, ebben az esetben nagyobb léptékű stratégiáról van szó: arról, hogy a borturizmus és a branding kéz a kézben járnak. Amit a Prada megvalósított olyan építészekkel, mint Rem Kolhaas vagy a Herzog & de Meuron, annak a bor királyainál is működnie kell – és, amint látjuk, működik is.
Borváros
Ha a baszk fővárosból, Bilbaóból egy órát dél felé utazunk, felbukkan a Santiago Calatrava építette, markánsan hullámzó cédrustető, amellyel a Bodegas Ysios már 2001-ben felhívta magára a figyelmet. Calatrava, a könnyű, lebegő épületek mestere itt hosszan elnyúló építményével mutatta meg, mivel tiszteleg a bor előtt: az épület olyan, mintha szalonspicces lenne, a hullámzás és a mámor érzetét kelti, vízszintes és függőleges irányban egyaránt, ugyanakkor megidézi Kitekintés
Nem mintha a sztárborászokat és sztárépítészeket egyesítő trend nem jelentkezett volna már sokkal korábban. Ha belelapozunk a bor-építészet képeskönyvébe, ott találjuk Clos Pegasét – Napa Valley, Egyesült Államok. Eszerint Michael Graves már 1987-ben posztmodern borkatedrálist épített, és ezzel utólag egy egész trend megalapítójának bizonyult. Ez a jelenség aztán egy csapásra a legkülönbözőbb bortermő vidékeken ütötte fel a fejét: ilyen a dél-afrikai Stellenbosch, ahol 1992-ben Dillon és de Gastines építészek lepték meg a világot egy modern hozzáépítéssel, miközben a magyar Ekler Dezső a Tokajban fekvő Disznókőn tervezett kortárs épületet. Ami regionális szinten kirajzolódik – Ausztriában többek között a dél-stájerországi borászok építészeti törekvéseiben –, az a 90-es évek végén végre a világ építészetében is megjelenik. Az impulzus ismét a kaliforniai Napa Valley-ból jön, ahol Herzog & de Meuron 1998-ban egy minimalista, négyszögletes pincészetet tervezett, a Dominus Wineryt, amelynek külső képét a hőszabályozást szolgáló, innovatív kialakítású drótkosarak határozzák meg. Ezzel szemben az olasz Mario Botta, aki 2003-ban a Livorno melletti Cantina Petrának dolgozott, inkább egy misztikus hangulatú, legömbölyített, tojásforma épületet szentelt a bor szellemének. Hozzánk közelebb, az osztrák borászatban is megjelent egy New York-i sztárépítész: a meditatív hatású épületeiről ismert Steven Holl, akinek 2003-ban elkészült, Loisium névre keresztelt épülete a közép-európai borépítészet mérvadó épületévé vált. A tömb szoborszerű teste egyes részleteiben és anyagában egyaránt felidézi a bortematikát: a palackzöld ablakokkal, a parafával fedett belső térrel és a romantikus szőlődombok között matt fénnyel játszó alumíniumkülsővel. Fölötte szállodát emeltek, középen belső udvarral. Ezt az épületet fémrácsozat veszi körbe, ami ezüstös réteget von a vörösre és zöldre festett falak köré, ugyanakkor maga a ház kívülről nem több, mint egyetlen, hatalmas kubus – nem véletlenül becézik a borhívők Mekkájának.
Új utakon
Az eredeti cikket a H.O.m.E. magazin 2008/10. számában olvashatja |
||||||||||||||||||||||||||