Üvegház. A tiszta vonalú épület kinyitható üvegtáblái révén szoros kapcsolatban áll természetes környezetével – elsősorban a minimalista stílushoz illő japánkerttel.

Vadregényes környezetben, Budapest környéki településen épült fel az a családi ház, amely visszafogott struktúrájával, mégis feltűnő üvegkalitkájával azonnal magára vonja a figyelmet.

Az ilyen utcára néző, extrém, transzparens üvegkockához általában egyenes vonalak mentén kialakított, modern lakóház tartozik. Nincs ez másképp esetünkben sem: a Bődey Attila és Polgár Ágnes építészek tervezte családi ház alapvetően funkcióelvű és minimalista, tökéletesen megkomponált arányokkal és harmonikus megjelenéssel. A megrendelő és az építészek összehangolt, közös munkájára és együttgondolkodására volt szükség ahhoz, hogy az épület ne csupán egy csinos, de üres kocka legyen, hanem a tulajdonosok igényeinek megfelelően, jól szervezett belső tereivel valódi otthonként működjön.

Nem találunk egyetlen kihasználatlan négyzetmétert sem a három szinten. Míg alul a garázs és a mosókonyha, a földszinten a közösségi terek kaptak helyet. Mint azt a dekoratív üvegkocka is mutatja, ezen a szinten az áttekinthetőség, átláthatóság és az átjárhatóság elve szervezte az egybenyitott tereket. Míg elsősorban az üveg, az acél és a nyersbeton felületek kaptak itt hangsúlyos szerepet, a bútorok és a burkolat határozottan ellenpontozzák az anyaghasználat ridegségét és a geometrikus szerkesztettséget. A drapp gumipadló, a natúr fafelületekkel ellátott konyhapult, a színes festmények – a család barátja, Mazzag István munkái – és a nappali fókuszpontjába állított, ma már klasszikusnak számító, Gaetano Pesce tervezte „Up” fotel piros huzatával, organikus, gömbölyded formáival, a hozzá tartozó kisebb kanapéval és ülőalkalmatosságokkal életet és melegséget csempésznek az irigylésre méltóan tágas térbe.

Lebegő fa lépcsősor vezet fel a harmadik szintre, ahol az apróbb szobák veszik át a főszerepet, és a felhasznált anyagok aránya is módosul. Míg a közlekedőfolyosón a nyers betonfal dominál, a szobákban a meleg hatású fafelületek, a fürdőszobákban a fa fürdőkádak jelzik az intimitás birodalmát. Ez a tagoltság kívülről is megjelenik az épületen: a funkcióváltást vörösfenyő faburkolat megjelenése jelzi.

A látványos szerkezeti megoldások mellett – az északi oldalon egyetlen nyersbeton fal viseli szinte az egész épület szerkezetét – a ház harmonikusan él együtt természetes környezetével. Az elegáns japánkert vagy a játszótérként is funkcionáló hátsó kert a közösségi terek enteriőrjével elhúzható üvegtáblák segítségével kapcsolódik össze, míg a felső szintet egy 13 méter hosszú acélhíd köti össze vele. A természetes átszellőztetés mellett környezettudatos gondolkodásmódra vall a zöldtető kialakítása is, ami amellett, hogy esztétikus, a hőszigetelésben is jelentős szerepet játszik – nem is beszélve azokról a felülvilágítókról, amelyek a közlekedőterek természetes fényellátásáról gondoskodnak.

De bármennyire esztétikus és arányos, sőt környezettudatos és gazdaságosan működő az épített környezet, egy otthon valódi értékét

a kedvenc könyvek és használati tárgyak sora teszi valóban személyessé. Élettelen lenne

a nappali a színes legóváros nélkül – amelynek kis alkotója még fekvőrendőröket is készített gyurmából –, rideg lenne a konyha az elegáns Pininfarina konyhai gépekkel és a gömbölyített sarkairól ismert Smeg hűtővel, ha designtudatos poénként nem állna az ablakban az Alessandro Mendini tervezte, stilizált ember formájú konyhai kollekció. A végtelenségig folytathatnánk

a sort a hálószobában található színes Fiat 500-as modellektől – ami egy soha nem múló szerelemről árulkodik – a ház legfiatalabb lakójának kézzel készített, kreatív naptárjáig, ami az étkező környékén bukkan fel. Mindez azt mutatja, hogy a gondosan megkomponált épület élhető, jól használható és szerethető tereket rejt – amelyekben játék az élet.

Szöveg: Szász Katalin Fotó:Villányi Csaba / Flashback Photo

Eredeti cikk: H.O.M.E. magazin 2008/02