Tuesday, 21. November 2017
 
   
 

Segélyvonal

 

Vannak kérdések, amelyek professzionális választ igényelnek – legyen szó szépségápolásról, lakberendezésről vagy főzésről. A H.O.M.E. segít abban, hogy egy kicsit könnyebb legyen az élet.

 

Szöveg Robert Haidinger

Produkció Ingrid Geringer, Florentine Knotzer

Fotó Adsy Bernart

 

 

Az eredeti ciket a H.O.M.E. magazin 2008/10. számában olvashatja






Segítség, a gyerek összefirkálja a falakat!

 

Dr. Help ez esetben kompromisszumot ajánl: szabad felület, de fix helyen, ahol a család legifjabb tagja a rajzolás örömeinek hódolhat.

 

Ez segíti a kicsi barátkozását a környezettel, ugyanakkor kíméli a szülők idegeit. Jó megoldás például egy falra szerelhető palatábla, vagy a fehér tapéta a gyerekszobába, amely szükség esetén könnyen kicserélhető.

 

Designtudatos megoldás is létezik a problémára: M. K. Mikkelsen dán tervezőnő „Make up the wall”-ja egy olyan dzsungeltapéta, amelyen fehér, kifesthető foltok vannak – tulajdonképpen egy falra ragasztott kifestőkönyvként működik. 

 

IGAZ VAGY SEM? Van ilyen? Tényleg lehet a csípős ételektől gyomorfekélyt kapni?

 

Egy oka van annak, hogy ez a híresztelés olyan makacsul tartja magát: ha már kialakult gyomorfekélyben szenvedünk, a csípős ételek valóban veszélyesek, de nem érdemes összekeverni az okot az okozattal.

 

A betegséget általában egy Helicobacter pylori nevű baktérium váltja ki. Ez gyulladást okoz a gyomorban, amelynek eredményeként tulajdonképpen a saját gyomorsavunk támad ellenünk.

 

Kiváltó ok lehet az olyan gyulladáscsökkentő szerek túlzott fogyasztása is, mint amilyen az aszpirin. A chili con carnétól tehát nem kell megtartóztatnunk magunkat, ha egészségesek vagyunk, de már kialakult gyomorbaj esetén jobb elkerülni.








Hogyan alakítsuk ki a világítást? Bízzuk profira?

 

Alapvetően igen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tanulhatnánk meg magunk is a legfontosabb alapelveket. A megvilágítás csak akkor lesz eleven, ha a fény-árnyék egyensúly harmonikus. Érdemes elkerülni az élesen vetülő árnyékokat, amelyeket a túlságosan szűken beeső fény idéz elő. Fontos, hogy a teret alapmegvilágításra és különálló fényzónákra tagoljuk – utóbbiak kijelölik az olvasás, munka és az egyéb tevékenységek zónáit.

 

Főzés és evés
Minél világosabb, annál jobb – a konyhában ez a szabály. Az étkezőben már más a helyzet: itt a hangulatosan tompított fényeknek és az asztalra irányuló megvilágításnak kell kiegészítenie egymást. Laikusok gyakran követik el azt a hibát, hogy az asztali világítást túlságosan alacsonyra szerelik, ami elvakítja az asztalnál ülőket. Az asztallap és a világítótest alsó szélének minimális távolsága 60 cm kell, hogy legyen.

 

Olvasás és írás
A hátulról eső vagy oldalsó megvilágítás kiküszöböli a zavaró visszatükröződéseket. A sötét környezetből beeső, túlságosan szűk és erős fénycsóva szintén nem előnyös, mert minél erősebb a fény-árnyék kontraszt, annál gyorsabban fárad a szem. Ezért a szoba jó alapmegvilágítása fontos kiegészítője az asztali lámpának.

 

 

Fürdőszoba
Ha szeretnénk jól megvilágítani a tükröt, alkalmazzunk hosszanti világítótesteket
a tükör két oldalán, és egyet a felső szélén. Az éles árnyékok miatt – amelyek csak keveseknek állnak jól – kerüljük a kisfeszültségű halogénizzókat és a reflektorszerű fényforrások használatát.

 

Képek

Itt a szpotlámpáké a főszerep. Alapszabály: minimálisra csökkenthetjük a zavaró tükröződéseket, ha a lámpa és a fal távolságát a térmagasság egyharmadára állítjuk be. Védőfilterrel ellátott lámpákkal el lehet kerülni, hogy a színek kifakuljanak.

 

 

 

Melyik szobába milyen tapéta illik?

 

Ez attól függ, milyen hatást szeretne elérni, hiszen a tapétákkal úgy alakíthatunk a térérzeten, mint a ruhák szabási trükkjeivel egész megjelenésünkön. Tágasságot, nyugalmat vagy elevenséget kölcsönözhetnek a térnek. Köztudott, hogy a függőleges csíkok felfelé nyújtják meg a szobát, míg egy vízszintes irányú dekor a szélességet hangsúlyozza, ugyanakkor vigyázni kell vele, mert nyomottabbnak is mutatja a teret, mint amilyen az valójában.

 

Mindez persze nemcsak az arányokon múlik, hanem a szoba méretein is. Kis szobák esetén érdemes óvatosan bánni a tapétákkal. A nagy minták ugyanis általában összenyomják és szűkebbnek mutatják a teret. Ezenkívül alapszabály, hogy minél többet használunk egy teret, annál visszafogottabb tapétát érdemes választanunk a falaira.

 

Az előszobában jó hangsúlyokat képezhet egy élénk színű pop-art minta, és feldobhatja a hangulatot, de ugyanez nem igaz a pihenésre szánt nappaliban vagy különösen a hálóban. Itt visszafogottabb mintákat ajánlunk, és nyugodt, harmonikus színeket: világoskéket vagy türkiz árnyalatokat. Vigyázat, a szekrények, polcok, szerelvények itt megtörik a falfelületeket – ami biztos halált jelent a nagyméretű, karakteres minták számára.