Tuesday, 21. November 2017
 
   
 

 

Philippe Starck tornacipővel menti meg a világot. Ezenkívül szeret utánzatokat vásárolni az IKEA-ban, és állítása szerint a szex az igazi kreatív-kreátor.

 

 

 

Fotó Martin Mai

 

Szöveg Stefan Adrian

 

Fordítás Kékesi Zoltán

 

Eredeti cikk: H.O.M.E. magazin 2008/01




Philippe Starck


Curriculum vitae

 

Philippe Starck

 

1950-ben született Franciaországban … a szülei válása után édesanyja nevelte állandó pénzgondokkal küszködve … az átütő sikert a nyolcvanas évek elején érte el Párizsban a legendás „Café Costes” designjával … azóta Philippe Starck a designerek között popsztárrá avanzsálódott, és majdnem mindent tervezett már: hotelt, motorbiciklit, konyhai tartozékot, szemétégetőt, játékot, széket … François Mitterand francia elnök vele rendeztette be az Elysée-palotát … amerikai feleségével, Norival két lányuk van … ezenkívül egy hétéves kisfiú és egy másik lány édesapja … a Starck családnak időközben – a főrezidencának számító London mellett – tizenöt helyen van még lakása.




A virágos ornamentika bájos patinát kölcsönöz a Miss Lacy nevű széknek. A nemesacél szerkezet beltéri és kültéri használatra egyaránt alkalmas.
Driade, kb. 330 000 Ft




A Mademoiselle büszkén pompázik új ruhájában. A sikkes szék ez alkalommal a D&G nemes kelméjébe burkolózott.
Kartell, kb. 46 000 Ft




Feltűnő. A Priveé kimódoltan szabályos, és mégis tökéletesen egyedi. Egy klasszikus kollekció provokatív felhangokkal.
Cassina, kb. 1 230 000 Ft

 

Starck úr, milyen tárgy jut először eszébe, ha a gyerekkorára gondol?
Egy tonna felhalmozott építési homok.


Melyik három jelzővel írná le a gyerekkorát?
Depresszív, láthatatlan, társaságban elviselhetetlen.


Ki volt a példaképe?
Nem emlékszem ilyenre. Nem volt.


Megszépül a múlt, a fiatalkor, ahogy múlik az idő?

Utálom a fiatalkoromat. Egyre jobb és jobb leszek, ahogy öregszem – mint a bor.


Tervezett valaha olyat, ami az első csók vagy az első szerelem emlékét idézi?
Az ember mindig csak azért tervez, hogy a nőknek tessen, és hogy szeressék emiatt.


A hatvanas évek végén, mikor Párizsban élt, 19 éves volt. Politikai és társadalmi lázadó volt?
Mindig lázadó voltam, és ez a tendencia egyre csak fokozódik, mintsem alábbhagyna. Minél idősebb vagyok, annál radikálisabb.


Keveredett már valaha verekedésbe?
Nem, nem tudok róla.


Volt már kapcsolata börtöncellával vagy rendőrállomással?
Igen, már tíz éves koromtól kezdve gyakran vittek be az őrsre, mert gyakran lógtam az iskolából.


Előfordult már valaha, hogy öregurasan felsóhajtott: „A mai fiatalok egyre roszszabbak”?

Nem, szerintem nem. De aggódom a nyelv általános minőségromlása miatt. A nyelv alkotja a tervet, a szó hozza az ötletet, és ha a szót elveszti az ember, elveszti az ötletet is.


Egyszer azt mondta, a munkái politikai jelentést hordoznak magukban. Hogyan?

Az életben minden politika, és mindenkinek kötelessége a munkáját erkölccsel és emberséggel összekötni. Én a jósággal vagyok összeköttetésben. Nem feltétlen a szépre, inkább a jóra van szükségünk. A szépség mesterséges felfogás, a jóság emberi.


Mikor gondolta először, hogy a „Form Follows Function” igénye teljesen értelmetlen?
Soha, mert alapjában véve ez a felfogás rendben van, csakhogy ez önmagában nem elegendő. Szerintem a design az értelem és a vízió keveredése.

 

Az első sikereit a hetvenes években a „La Main Bleue”, később pedig a híres „Café Costes” alkotásával érte el. Mi jut eszébe ma azokról az időkről?Mi jut eszébe ma azokról az időkről?
Egyáltalán nem érdekel semmi, ami a naptárral vagy az idővel kapcsolatos. Semmivel sem törődöm, aminek dátuma van. Az életem mondhatni meglehetősen időtlen, teljességgel a valós életen kívüli. Megkérdezheti tőlem, mik a terveim: sem időt, sem dátumot nem tudok mondani. Hidegen hagynak ezek a mérőegységek.

Csak egy szót a nyolcvanas évekről?
Nem.


A kilencvenes évekről?

Arról sem.


A párizsi irodájának neve „Ubik”. Philip K. Dick sci-fi író egyik könyvének is ez a címe. Véletlen?

Nem, a névadás tényleg a könyvre utal. Gyakran előfordul benne az ubikvitás szó, a mindenütt-jelenlévőség. Azért alapítottam az irodát, hogy megértsem ezt a szót.


Egy bizonyos fokú hiúság jó előfeltétele a kreativitásnak?
Nem, éppen ellenkezőleg. Nagyon szerénynek és gondoskodónak kell lenni ahhoz, hogy adni tudjon az ember, és alkotó lehessen.

Mit válaszolna, ha valaki azzal vádolná, hogy az Alessi megrendelésére készült ’Juicy Salif’ citromfacsarót egy füves cigi elszívása és egy ’Star Trek’ rész megtekintése után tervezte?
Nevetnék, és azt mondanám, hogy ez nem igaz. Igazából egy törlőkendőre vázoltam fel a télen egy kis olasz sziget egyik éttermében. Éppen egy pizzára vártam, ami már eléggé késett. Unatkoztam, nem tudtam mást csinálni, de nem flasheltem.


Tapasztalata szerint merészebb lesz a design két-három üveg whiskytől?
Nem. Az etika előírja, hogy az embernek mesterséges anyagok és segítség nélkül kell alkotótevékenységet végeznie. Tervezz korán reggel, mondjuk hét órakor. Aztán esténként, éjszaka, azt csinálsz, amit akarsz. 


Vannak olyan tervek, amelyek a fiókban lehívásra készen állnak, vagy inkább „design on demand” alapon dolgozik?
Nem a „design on demand” elve alapján dolgozom. Mindig én irányítom a vízióimat, a stratégiámat, a hozzáállásomat és az érzéseimet.


Azt is mondhatná az ember: a tervezés az álmok meghallgatására való képesség?
Igen, abszolút. És ezek az álmok a Magma névre hallgatnak.


Van olyan dolog, amit nem tervezne?
Igen, a fasizmus.


A jó hangulat jó designt eredményez? Vagy a jó design ad okot jó hangulatra?

A jó szex jó designt eredményez, a jó design pedig jó hangulatot.


Az a hír járja, a hétköznapi életben is az Ön által tervezett dolgok veszik körül. Mit érez, amikor a munkáit látja, különösen az épületeket?

Nagyon kritikus szemmel nézem a munkáimat, és tulajdonképpen ez minden. Alapjában véve nem szeretem a munkáimat látni, mert nyugtalanít, hogy mindig csak a hibákat látom, amiket csináltam. Még sosem voltam teljesen elégedett egyik tervezésemmel sem.


Mennyibe kerülne nekem egy Philippe-Starck-ház?

Semmibe sem kerülne, ugyanis sosem tervezek magánházakat. Nyilvános helyeket tervezek, hogy tisztázzam a helyzetet, mást nem.


Tudna mondani valamit, amit nem tudott megengedni magának?

Nem, igazából nincs olyan dolog, amit szeretnék, és nem engedhetnék meg magamnak. A dolog alapjában véve egészen egyszerű: minden, amit szeretnék az, amire szükségem van.

 

A honlapján olyan képek vannak Önről, amiken legtöbbször nevető arccal látható. Nagyon nyitottnak és egyben nagyon intimnek is hat. Ez az Ön módszere a sztárkultusz elhárítására?
Igen, ezt jól gondolja. Nem vagyok hivatalos személy, távol élek mindentől. Nagyon félénk vagyok, mondhatni titokban élek. A lányom modern autistának nevez.


Drasztikusan hangzik. Hogy érti ezt a lánya?

Úgy élek, mint egy szerzetes. Aztán olyan képeket csinálok magamról, amelyek mások szemében nevetségesek. Mint például mikor meztelen vagyok, vagy amikor a feleségem egy hajón lévő WC-n ül. A szándékom azonban az, hogy megmutassam, sem én, sem a feleségem, sem bárki más, nem vagyunk sztárok. Mindannyian átlagos emberek vagyunk. Számomra ez politikai állásfoglalás. Nem szeretem, ha bálványoznak. Nem szeretem a csodálat politikáját. És nem szeretem az olyan embereket, akik ezt az elvet követik.


Volt Philippe Starck valaha az IKEA-ban?

Ó igen, gyakran látogatom az IKEA-t, sőt, szinte az összes bútoromat ott vásárolom. Nincs vesztegetnivaló időm, úgyhogy minden irodai eszközt ott szerzek be. A másik ok: én másoknak alkotok, de magamra nem jut időm. Ezért megyek az IKEA-ba. No és mindig vidám dolog a munkáim egy-egy másolatát látni. És szeretem ezeket megvásárolni.


Mi a legjobb tulajdonsága?
A makacsság.


És a legrosszabb?
Az álmodozás.


Ezt valóban rossznak találja?
Néhány ember számára az.


Mondana ilyet a gyerekeinek: „Ne csináljátok azt, amit én!”?
Igen, és már mondtam is. A legidősebb lányomnak nyomatékosan tudtára adtam, hogy nem szeretném, ha designer lenne.


Ön 15 különböző helyen él szerte a világban. Csak nemrégiben költözött Párizsból Londonba. A véleményét kérhetem? Párizs…

Párizs…elegáns, szexi és pezsgő.


És London?

Szimpatikus, nem, kijavítom magam: barátságos. Meglepő és talán a legtalálóbb leírás: teljesen brit!


Az Ön neve időközben tőzsdei tényező lett. Befolyásolja néha a kreativitást ez a gazdasági nyomás?
Ez igaz, szerencséje van annak a cégnek, amelyik velem dolgozik. Néha ugyanis megemelkedik egy részvény árfolyama, ha egy tőzsdén bejegyzett vállalat kooperációs kapcsolatba kerül velem. Természetesen érzem a felelősség súlyát, de ez nem akadályozó tényező. Csupán az zavar, hogy ezáltal nem tudok akkor nyugdíjba menni, amikor szeretnék. Ugyanis néhány éven belül vége kell, hogy legyen…


Ezt komolyan gondolja?

Igen, teljesen. Ami megakadályozhat ebben, az az, hogy ilyen sok emberért vagyok felelős. Egyszer kiszámoltuk, hogy ezrek függnek a tevékenységemtől. Sokan csalódottak lennének, ha abbahagynám, és ez megnehezíti a dolgot. Ettől függetlenül meg fogom tenni, csak éppen lépésről lépésre.


És meg tudja tenni? Abbahagyni? Nyugdíjba menni?

Igen, már el is kezdtem. Egyre kevesebbet és kevesebbet gyártok.


Akkor most már talán van ideje barátjával, Peter Gabriellel zenélni. Hamarosan láthatjuk kettejüket Párizs egyik kis füstös pinceklubjában jamsession közben?

Nem, sajnos erre nincs időnk, csak egyszer zenéltünk egy tévécsatornán. Ugyanakkor a zenében élek, és imádom azt.


Zenei vénája eddig ismeretlen volt számunkra.

Már a designer-pályafutásom előtt is szereztem zenét, és még többet szeretnék írni.


Meséljen még erről.
Jelenleg épp egy jazzicalen dolgozom – de ez még szigorúan titkos!