Tuesday, 26. September 2017
 
   
 

 

 

Egy háztartásban mindig felmerülnek kérdések – az illemtan szabályaitól kezdve a magától értetődőnek tűnő, praktikus dolgokig –, amelyek professzionális választ igényelnek, legyen szó szépségápolásról vagy főzésről. A H.O.M.E. most néhány jó tanáccsal szolgál a hétköznapok megkönnyítésére.

 

 

 

Szöveg Robert Haidinger 

Fordítás Kékesi Zoltán 

Fotó Adsy Bernart

Produkció Ingrid Geringer

 

 

Eredeti cikk: H.O.M.E. magazin 2008/02






Mennyi vizet igényelnek

a fűszernövények?

 

Sokat. Ez a rövidebbik válaszunk a kérdésre – de ezzel az egyszerű szabállyal nem sokra megyünk a fiatal fűszerpalántáknál. Nem vezetnek biztos növekedéshez az ötéves (vagy inkább napos?) tervgazdálkodás stílusában fogant, rugalmatlan víz-racionalizálási módszerek sem, hiszen a fűszernövények nagyon is különböznek egymástól, még akkor is, ha nagyrészt a mediterrán naphoz szokott hajtásokról van szó, amelyek könnyen átvészelnek száraz időszakokat is. De amit a rozmaring, az oregánó és társaik még elviselnek, az más kollégáikat hamar elsenyveszti. A petrezselyem, a metélőhagyma, a turbolya – sőt, a menta is – több vizet igényelnek. Ezért érdemes őket kezdetben közös cserépben nevelni, és később, amikor ágyásba kerülnek, egymás mellé ültetni. A bőséges vízigény egészen pontosan azt jelenti, hogy hetente legalább egyszer vagy kétszer kell(ene) öntöznünk – de a heti egyszeri öntözést még az ellenállóbb mediterrán fajták is igénylik! Fontos az is, hogy tartsunk rendszerességet az öntözésben – csakúgy, mint a csecsemőket, a fejlődő fűszernövényeket is hozzá kell szoktatni a ritmushoz. Nem szabad elfelejtkezni egy másik fontos tényezőről, a hőmérsékletről sem. A fűszernövényeket általában tél végén ültetjük, fűtéssel terhelt időszakban, ami szintén befolyásolja az öntözést. A többszöri, könnyű vízpermetnél jobb az egyszeri bőséges locsolás, mert ilyenkor a föld megfelelően átnedvesedik, és a gyökereknek van elegendő idejük a víz felszívására.






Hogyan tartsuk tisztán

a vágódeszkát?

 

A szokásos mosogatás mellett érdemes kipróbálni egy konyhai trükköt, amely esetleg ismerős lehet a barbecue-készítésből – azon belül is a halgrillezésből. A vágódeszkával ugyanis pont úgy kell bánni, ahogy a tengeri sügérrel vagy az aranykeszeggel: fogjuk a deszkát, sózzuk be bőségesen – ne takarékoskodjunk vele –, majd dörzsöljük be egy félbevágott citrommal. Fontos különbség azonban, hogy ezután a vágódeszkát egyszerűen forró vízzel leöblítjük, majd alaposan megszárítjuk – ellentétben a hallal, melynek ilyenkor már az izzó parázson a helye. Javaslat: ismételjük meg a műveletet pár hetente, ezzel nemcsak kellemes illatot kölcsönzünk a deszkának, de elpusztítjuk vele a fa repedései és a vájatai között megtelepedő baktériumokat is.









 

Szalonképes-e még
a dezodor?

 

A szag eredetéről íme a tudományos igazság: az izzadság önmagában korántsem kellemetlen szagú, az orrfacsaró odeur-t pusztán az izzadságot lebontó, és benne elszaporodó baktériumok eredményezik. A dezodorok egy része úgy akadályozza a szagképződést, hogy elpusztítja a baktériumokat, ezzel együtt azonban a test saját védelmi anyagait is, amelyekre a bőrnek nagyon is szüksége van. Akit ez nem ijeszt el, az legalább az erőteljesebb hatású dezodorokat kerülje el. A triclosan nevű hatóanyagot tartalmazó termékektől és az úgynevezett antitranszpiránsoktól ajánlatos tartózkodni. Ez utóbbiak ugyanis úgy gátolják az izzadást, hogy sók segítségével eltömítik, vagy legalábbis beszűkítik a bőr pórusait. A deók káros tartósítószereket is tartalmaznak. Még ha a stickek, a golyós dezodorok, a pumpás permetek és krémek mára le is váltották a környezetre káros freongázt tartalmazó spray-ket, érdemes körülnéznünk az alternatív megoldások terén. Az enyhén lúgos szappan használata és a napi zuhanyozás önmagában is elegendő, aki azonban ennek ellenére sem bízik saját testének önszabályozó rendszerében, mosakodjon enyhe, például kakukkfűből és rozmaringból készült gyógynövényfőzetekkel.





Hogyan legyünk úrrá

az összegabalyodott madzagokon

és zsinegeken?

 

Az élet számos nehézséget rejt – egyike ezeknek az összegabalyodott és kibogozhatatlan madzaghalom réme. Aki volt már valaha családi horgászaton, vagy látta a cicát a nagymama fonalaira vadászni, az rögtön tudja, miről van szó: ha egyszer összegubancolódtak a fonalak, a jó szándékkal és akár a legnagyobb kézügyességgel végzett bontogatás is csak ront a helyzeten. Arra azonban senki sem gondol, hogy mi mindenre jó egy egyszerű tölcsér! A legjobb spárga- vagy kötéladagoló a fémből készült fajta, hiszen kevésbé tapad az anyaga. Akasszuk fel a falra, és engedjük bele a madzagot. Húzzuk át rajta a madzag végét – és már kész is! Annyi madzagunk lesz, amennyit csak a gombolyag enged – és nincs többé gordiuszi csomó!