Tuesday, 21. November 2017
 
   
 




Átlátható. A legtöbb helyiség szinte átfolyik egymásba: a nappalit például ablak köti össze a télikerttel. Ezáltal egyrészt a nappali is természetes fényben fürdik, másrészt a hatalmas Bo Concept kanapéról minden látható, ami odakint történik (festmény: Udvarhelyi Zsuzsanna)





Stílusos kiegészítők. A ház legkellemesebb helyisége akár egybe is nyitható a kerttel (amint az a Tom Dixon által tervezett Mirror Ball lámpákban tükröződik is). A banánzöld foltok itt is megmozgatják a modern, sötétbarna és fehér felületeket. Székek és falióra: Vitra





Télikert. Átmenet kültér és beltér között: a falak szinte teljes egészükben eltüntethetők, az Alba Lux nyílászáróinak köszönhetően





Űrhajó. A futurisztikus hatás az íves falnak és a hófehér felületeknek köszönhető a hálószobában. Előbbi olyan adottság volt, melyet a belsőépítész és az asztalos közösen kovácsoltak erénnyé a köríves, magasfényű lakk fiókos szekrényrendszer segítségével. A tér­alkotás fontos elemei a lakástextilek is, melyek mind az Arteon kínálatából valók

 

Produkció és Szöveg: Osvárt Judit  Fotó Villányi Csaba / Flashback Photo

 

Eredeti cikk: H.O.M.E. magazin 2008/03


 

 

A szín is lehet térformáló erő – amint az ebben a Dékány Annamária által tervezett lakásban is jól látható.

 

A színek mindig is erősen megosztották a kreatív szakembereket: voltak korszakok és iskolák, melyek következetesen elvetették használatukat (ilyen volt a funkcionalista Bauhaus), és olyanok, melyek szinte önálló szerepet adtak a színnek (mint például a nyolcvanas évek posztmodern mozgalma vagy a Memphis csoport).
A kilencvenes években átmeneti Bauhaus-újjászületésnek voltunk tanúi, ekkor vált népszerűvé az a modern, minimalista stílus is, melyet a mai napig a világ vezető lakberendezési irányzataként tartunk számon. Az akkor népszerűvé vált szürke-barna-fehér dominancia sikerének titka, hogy egyrészt rengeteg teret enged az egyéniségnek – jó háttér a személyes kiegészítőkhöz –, másrészt nyugodt, otthonos hangulatot teremt.
Vitathatatlan viszont, hogy a rengeteg fehér, barna és szürke unalmas, egysíkú lehet, adott esetben nem tükrözi a tulajdonos vidám egyéniségét. Ilyenkor szokás színfoltokat használni (élénkpirosakat, -zöldeket, -kékeket) – de sokszor ettől a lakás zavaróan túlzsúfolttá válik. Nem véletlenül: a színekkel tudni kell bánni.

Amikor vendéglátónk, a fiatal Adrienn át akarta alakítani lakását, szülei háza lebegett a szeme előtt, mivel ott már kitűnő munkát végzett a belsőépítész, Dékány Annamária. Sikerült a kétszintes, régimódi családi házat tágas, egyterű, hipermodern otthonná vará-zsolnia úgy, hogy az mégis jelzi, hogy egy  középkorú házaspár otthona. A titok nyitja pedig egyetlen dolog volt: a szín.
Adrienn tehát megbízta őt azzal, hogy saját házát is alakítsa át: őrizze meg a ház utcafrontról zárt, kert felé nyitott jellegét, alakítsa át a hagyományos családi házat vendégfogadásra alkalmas rezidenciává, ahol a kint és bent összemosódik, ahol jól elhatárolható a publikus és a privát szféra, és ahol azonnal tudja a belépő, hogy fiatalok otthonában jár.

„Nem volt egyszerű – meséli a tervező –, a belső tér ugyanis hagyományos kis terek­re volt osztva, folyosókkal és ajtókkal. A nappali felől keskeny lépcsősor vezetett a konyhához, a konyha sötét volt, és kicsi, a hálószoba íves falával pedig sokáig azt sem tudtam, mit kezdjek. Voltak olyan adottságok is, amelyeken a tulajdonosok nem akartak változtatni, így például néhány ajtó és más részlet, ami a korábbi elképzelésekhez illeszkedve bükkből készült.”

Mindezek után nem csoda, hogy Annamária bontással kezdte az átalakítást:
az étkező, konyha és nappali terét egybenyi­totta, és egy hatalmas üvegajtó segítségével
a télikertet is a belső térhez kapcsolta. Így szép időben a hatalmas Albalux tolóajtók segítségével a kerthez csatolják a télikertet, és kitárják az étkezőbe nyíló nagy ajtót, így egy sajátos „kint is, bent is” jellegű tér jön létre, ahol szélvédetten, árnyékban lehet üldögélni. Egybenyitotta a konyhát és a néhai közlekedőt (ebből lett az étkező), illetve a nappaliba vezető keskeny lépcsőt a teherhordó falakig kiszélesítette. „Így jóval nagyvonalúbb lett a tér. Ha vendégek jönnek, minden egyetlen szempillantással átlátható, és bárki szabadon mozoghat.”
A terek átszabása után a belső kialakítás következett. Megtartotta a konyha U alakját, a tartófal egy részét azonban akváriummal váltotta ki. Ezáltal természetes fény is jut a konyhába (a helyiség ablaka északi tájolású), ugyanakkor a kíváncsi tekintetek elől is védettebb. „Az akváriumra nagyon büszkék vagyunk” – meséli a tulajdonos. „Nehéz volt olyan szakembert találni, aki egy ilyen speciális helyre beépít egy olyan akváriumot, ami alig 35 cm mély, és lebeg a térben, mert oldalt vannak a teherhordó elemei.
A tartóelemek elrejtése sem volt egyszerű, és bár nem hittük volna, de a takarítása is speciális tudást igényel.” Az akváriummal ki­egészített konyha és az étkező közé a tervező  egy kis reggelizősarkot alkotott Pedrali bárpultból és székekből – hétköznap itt reggeliznek a tulajdono­sok –, az étkezőt pedig egy egyszerű trükkel: a falszín megváltoztatásával különítette el.

Hogy miért a banánzöldet választotta? „Újszerűt akartunk, fiatalosat, ami mégsem sok vagy nyomasztó, még nagy mennyiségben sem.” Ugyanezen oknál fogva került a nappaliba és a télikertbe is némi banán-zöld: „oldják a sok sötétbarna és szürke felület szigorúságát. Más színnel nem értük volna el ezt a hatást, sőt: a banánzölddel is mellélőttünk volna, ha túlzásba visszük.”
A nappaliban két nagy színfolt uralkodik: a szürke kanapé és a sötétbarna, falra szerelt bútor, melyet Dékány Annamária tervezett, és amely a híradástechnikai kábeleket is rejti. Ugyanebből a sötétbarna fafurnérból készült a dohány­zó­asztal is, amelynek három lapja tetszés szerint forgatható, így a banánzöld elem akár el is tüntethető.
A lakás egyetlen helyisége, ahol a banán-zöld nem jelenik meg, az a hálószoba – igaz, itt egyetlen más szín sem zavarja a nyugalmat. „Az ívelt fal először megijesztett kicsit – meséli a tervező –, de aztán egyre jobban elkezdte mozgatni a fantáziámat, hogyan lehetne a szükségből erényt kovácsolni. Ráadásul az a szerencsés helyzet állt elő, hogy ez a szoba a lakás legvilágosabb helyisége. Mivel délkeleti tájolású, egész nap süti a nap, ezért állandóan szinte vakítóan világos. A fehér szín éppen ezért adta magát. Fehérre festettük a falakat, egy gyönyörű, selyemfényű, mintás tapétát választottunk az ágy fölé, és végül fehér magasfényű lakkal fújt, a Wenga Kft. asztalosai által legyártott, köríves szekrényeket helyeztünk el az ívelt fal mellett. Egyébként a többi helyiségben is hangsúlyosan jelenik meg ez a felület: a gardróbszekrények, sőt még a konyhához kapcsolódó kamra is ilyen fényes, tiszta, hófehérre lakkozott ajtókkal készült.” Annamária fontosnak tartja azt is, hogy egy-egy designtörténeti klasszikust helyezzen el a helyiségekben: „





Finom részletek. Selyemfényű, diszkrét mintázatú tapéta, steppelt, puha ágyvég és a meny-nyezetről függő éjjelilámpa teszi intimmé, meghitté a hálószobát. Ágyvég: Ligne Roset, tapéta: Siam, lámpák: deMajo

„Ezeknek a tárgyaknak van karakterük” – mondja akkor, amikor a télikert bútorairól és kiegészítőiről, vagy­is a George Nelson óráról és a Charles és Ray Eames által tervezett székekről esik szó (mind a Vitra cég termékei, melyeket
a Pointzero üzletében vásároltak meg). „Egy jó bútor műalkotás, amelybe érdemes befektetni” – vallja a belsőépítész. – „Ugyanilyen fontosak a lámpák is. Egy ilyen hatalmas, magas térben, mint a télikert, muszáj feltűnő lámpatestekkel operálni. Ezért választottuk Tom Dixon Mirror Balljait.”
Maradt még valahol finomítanivaló? „Mindig van” – nevet a tulajdonos. „Most a kert következik. Már készül a hatalmas terasz, ami a télikerthez kapcsolódik. Akkor le-szünk csak igazán zöldövezet.”

 

EGY KIS SZÍNTAN

 

A modern színelmélet alapjait egy svájci származású expresszionista festő, Johannes Itten fektette le, aki művészetpedagógusként még a Bauhausban is tanított. Könyvében, mely
A színek művészete címmel itthon is kapható, az egyes árnyalatokat fizikai és kémiai tulaj­donságaik, illetve pszichológiai hatásuk sze­rint is rendsze­rezte. Ő alkotta meg azt a
később híressé vált színkört, mely a három elsődleges szín (vörös, sárga és kék) mellett
a másodlagos és harmadlagos színeket, illetve ezek kapcsolatát is bemutatja. Kutatási eredményeit széles körben alkalmazták
a szépségipartól a reklám világáig – máig népszerű például az az elmélet, mely szerint a szem-, bőr- és hajszínhez illő sminket kell használni, vagy hogy az egymással szemben álló, ún. komplementer színek figyelemfelkeltő hatásuk révén növelik az eladásokat.
A banán- vagy kivizöld az egyébként nyugtató hatású alapzöld egy élénkebb, frissebb változata, mely főleg az elmúlt tíz évben vált népszerűvé a lakberendezésben.