Azúrkék álom. A Tomschy család kúriája előtt tengerként terül el az úszómedence – a tulajdonosok ugyanis fáradságot és pénzt nem kímélve egyenesen az Egyesült Államokból hozatták a Diamond Brite nevű, kvarctartalmú köveket, hogy a medencének tengerszínt kölcsönözzenek. A nemes Mares kő, amely az épületet és a medence szélét borítja, már kisebb utat tett meg, a santanayi kőfejtő ugyanis csupán 20 km-re van a háztól

Gaby és Wolfgang Tomschyt nem Mallorca híre vonzotta a Baleár-szigetek legnagyobbikára.
A gasztronómuspár egy születésnapi partira jött – és amint megérkeztek, elfelejtették mindazt, amit Mallorcáról a szóbe­széd alapján gondoltak. „Itt minden virágzik, miközben mi otthon megfagyunk!”
Csupán három nap elegendő volt arra, hogy a pár megszokja a mérsékelt szubtrópusi klímát, és engedjen a vidék csábításának. A látogatás végére elhatározták, hogy Mallorcán telepednek le. Igen, Mallorcán. „Ott, ahol most lakunk, minden úgy néz ki egy kicsit, mint Toscanában” – magyarázza Gaby Tomschy. A háziasz-szony nem akart rálátni a tengerre, legalábbis nem a házból. „Esténként egy fekete lyukra emlékeztet, télen pedig nedves és sós miatta a levegő” – mondja. „Szívesen megyek le a tengerhez, de aztán jó megint eljönni onnan.” Két látogatás között pedig megteszi a hatalmas úszómedence is. A medencét ugyanaz az aranybarna homokkő veszi körül, amelyből a palmai katedrálist építették. Maresnek nevezik ezt a finom szemű és drága kőfajtát, amelyből a két tiroli gasztronómus felépítette a sziget közepén fekvő privát strandot. Innen minden gyorsan elérhető, a repülőtér éppúgy, mint a hegyek.

A mallorcai álom megvalósulásáig mind­azonáltal három hosszú évnek kellett eltelnie – annak ellenére, hogy a telket már a jól előkészített felderítő út második napján megtalálták az új tulajdonosok. Amint Gaby a Son Font Vell nevű szőlőhe­gyen kiszállt az autóból, azonnal beleszeretett a felújításra szoruló épületbe. Míg mások ilyenkor félig se látják telinek a poharat, Gaby maga előtt látta a kész házat. Hála e különleges képességének, a pár végül a bontás helyett – ami szintén indokolt lett volna – a teljes felújítás mellett döntött. Aki ismeri a mallorcai szakemberek mañana-filozófiáját (tudják: ej, ráérünk arra még), bizonyára
értékeli ezt a bátorságot.

	Impozáns terek. A korábban istállóként szolgáló helyiség – melynek berendezését a Natuzzi Marvel ülőgarnitúrája és egy afrikai faasztal alkotja – ma hétméteres belmagas-ságú nappaliként funkcionál. A padlót a Tau Cerámica Corten nevet viselő burkolata borít-ja, melynek színe a rozsdás acélra emlékeztet, és a használat közben hallatszó kopogó hang is a fémes hatást erősíti. Ahol csak lehetsé-ges, üveg felülvilágítók engedik be a házba a természetes fényt

Nem törődve semmi mással, Gaby egyszerűen a megérzéseire hagyatkozott. „Azt hiszem, mindenkit kiborítottam ezzel” – emlékszik vissza. Végül az építtető intuitív instrukcióit egy német építésvezető valósította meg egy helyi csapat segítségével, látványos, új elemekkel egészítve ki a régies hangulatot. Ilyen a ház urának kedvenc helye is, amely egy egy­szerű tér, és házi borospinceként szolgál. Itt található, a válogatott különlegességek mellett, a házigazda dugóhúzó-gyűjteménye is. „A munkások csak spanyolul tudtak, mi pedig épp spanyolul nem” – meséli Gaby Tomschy. „Ellenben a kőlapokkal igazi szak­értőkként bántak.”

Az építtetők bátorságának jutalma a felújítás során, a többrétegnyi mészfesték alól előbukkanó mór boltívek voltak. Mivel a mórok 850 évvel ezelőtt hagyták el a szigetet, a boltívek életkorát 1000 évre becsülik. A nem sokkal fiatalabb kőpadló esetében szintén az eredeti helyreállítása mellett döntöttek, így most vidáman billegnek a székek az étkezőben a muzeális értékű padlón. Persze alá padlófűtést szereltettek, emellett két méter magas, vörös színű, olasz radiátorok gondoskodnak a melegről.

Noha a főszerepet a 60 cm széles, falakba épített, puritán hatású kövek játsszák, az 550 négyzetméteren elterülő épület mégsem kelt rideg benyomást. Ez nem utolsósorban
a német világítástervezőnek, Thomas Hubertnek köszönhető, aki kifejezetten e felújítás miatt repült Mallorcára. A fények szerencsés elhelyezése révén sikerült kevés lámpával, de számos fény-árnyék hangsúllyal életre keltenie az ősi architektúrát. Halogén fáklyaizzókkal fényforrássá változtatta a kőfalakat is.
Hubert kifejezetten ezekbe a terekbe tervezte és maga gyártatta le a ház legtöbb világítótestjét, így a fémből készült fáklyákat is.„Amit általában nem szeretek, az az étkezőasztal fölötti lámpa, mert elhelyezése miatt egyenesen a szemünkbe világít” – mondja Gaby, aki az éttermekben rendszerint odáig megy, hogy kicsavarja az asztalok fölötti lámpákból az izzókat. Thomas Hubert tervezőnek hála, erre a mallorcai házban nincs szükség. Hubert ugyanis gyűjtőlencsékkel terelte a fényt az asztal fölé.

„Mesterséges fény esetén az agyunknak állandóan ki kell egészítenie a hiányzó színeket” – magyarázza Hubert. „A tűz fényei azonban ennél sokkal telítettebbek, és közelebb állnak a természetes napfényhez. Ilyen fénynél sokkal jobban tudunk pihenni és kikapcsolódni is.” Ezért Hubert szerint a kandallótüzet érdemes szemmagasságban elhelyezni. A kétemeletes épületet körbeölelő, védett tölgylugas ideális terepnek bizonyult a külső tér izgalmas megvilágítására. Kisfeszültségű spotok rejtőznek a fák alatt a földben, amelyek tökéletesen bevilágítják a fák lombkoronáját. Így aztán a ház körüli világítással sem kellett sokat törődni. „Sem a kerti úton, sem a ház körül nem volt szükség további világítótestekre” – foglalja össze Gaby Tomschy a fénypróbák eredményét. Képzeljék el a közlekedés zajától mentes, tiszta, vidéki nyár csendjét, ahol csak az éne­kesmadarakat és a tücsköket lehet hallani, és adják hozzá a sikeresen lezajlott építkezés okozta elégedettséget. Ha mindez megvan, tudni fogják, hogyan érzi magát Gaby és Wolfgang Tomschy Mallorcán, amint pihenősarkukból kinéznek a porreresi templomtoronyra.

A vitorla árnyékában. Az egyedi készí­tésű Sunsquare napvitorla, amely erős szél esetén automatikusan becsukódik, a bécsi Gerald Wurz találmánya. A rusztikus kőtölgyből készült valamikori ajtó szemmel láthatóan asztallapként is jól bevált – körülötte a német bútorgyártó, a Weishäupl Cross elnevezésű székei