Tuesday, 26. September 2017
 
   
 

 

 

 

Szöveg Hakkel Vanda

Fotó Batár Zsolt, Minusplus

STRUKTÚRÁKRA ÉPÍTKEZVE



A Minusplus építészei: Schreck Ákos, Alexa Zsolt és Rabb Donát (balról jobbra)

 

A H.O.M.E. a 2002 óta működő MINUSPLUS projektvezető építészeivel, Alexa Zsolttal, Rabb Donáttal és Schreck Ákossal beszélgetett építészeti hitvallásukról és aktuális projektjeikről.

 

 

 

Mivel foglalkoztok, mik a fő profiljaitok?

 

AZS: Építészettel, belsőépítészettel és installációtervezéssel.
SÁ: Jelenleg építészeti munka kevés van, a belsőépítészet most a hangsúlyosabb. Az Ahava megbízásából nemrég fejeztünk be egy boltbelsőt Koreában. Főleg kisebb léptékű munkák, családi házak és belsőépítészeti megbízások jönnek.

Mi volt az eddigi legkedvesebb munkátok?

 

AZS: A kormányzati negyed.
SÁ: Az oktatási intézmények valamiért kísérnek minket, szeretjük őket. Elsőként a csornai Arany János Általános Iskola és Speciális Szakiskola (2002–2004), aztán nagyon sok oktatási témájú pályázat, most legutóbb a Média Építészeti Díj 2011-es pályázatán döntős törökbálinti Élménybölcsőde.

 

Mit csináltok, ha nincs konkrét munka?

 

SÁ: Paradox, hogy visszanézve az elmúlt évet, darabszámra 2011-ben volt a legtöbb munkánk, de értékben kevesebb, mint azelőtt, ebből látszik, hogy elaprózódnak a feladatok.
AZS: Kicsi munkák azért mindig vannak, de folyamatosan vannak projektjeink, amiken gondolkozunk, amiket önerőből fejlesztünk. Ez az (ön)indukció lehetőséget is nyújt arra, hogy több lábon álljunk. Ne csak építészeti tervezésre legyünk utalva, hanem legyenek olyan saját, építészethez közeli projekteink is, amikkel párhuzamosan foglalkozhatunk, amik mozgatják a dolgokat.

Említsetek néhány aktuális projektet!

 

AZS: Budaligeten épül egy családi házunk, ami hamarosan elkészül. A Cafe Alibi és Moloko Bár terasza jövőre lesz kész teljesen, a ponyvaszerkezet már áll, de a pult még hátra van. Nem hagyományos ernyőkben gondolkoztunk, hanem egy karakteres, napvitorlaszerű rendszert alakítottunk ki. A legaktuálisabb a prezi.com iroda.

 

Mi volt a kialakítási stratégiátok a prezi.com iroda esetében?

 

AZS: A prezi iroda első szintje fél éve készült el, ezt jelenleg 50 ember használja, a tér jól működik és tetszik is az ott dolgozóknak. A napokban adjuk át az iroda új
szintjét, ami bár valamit továbbvisz az előzményekből, egy kicsit máshogy gondolkozik. A prezi első szintjénél egy meglévő elgondolást vittünk tovább.
Adott volt az egyterű iroda, a sok ember, és az igény, hogy képesek legyenek itt  de össze is kötik a tereket a bennük kialakított nagy nyílásokkal.

Mit kell tudni az Élménybölcsődéről?

 

SÁ: Érdekes, hogy a bölcsődéknek nagyon kötött technológiája van, amire nem gondolna az ember: hogyan jutsz be az épületbe, onnan az előtérbe, öltöztetőbe,
fürdetőbe, majd a gyerekszobákba... Ugyanezt hátulról is el kell érni egy tiszta folyosón. Ez a szigorú térfüzér a kezdetekben egy konkrét épületformát adott. Gyúrogatva, újraszerkesztve, kialakítottunk egy olyan szempontrendszert, amivel ezt máshogy is tudtuk értelmezni. Végül a helyszínből és az adottságokból jött minden: van egy domb és egy fa, amit szeretnénk, ha minden gyerekszobából
lehetne látni, és legyen egy mesetáj, amit minden gyerek magáénak érezhet. Egy körkörös, befelé forduló forma jött ki, ami teljesen eltér attól az üzemszerű funkciósémától, amivel az elején elkezdünk dolgozni.
AZS: A dolog pikantériája az, hogy azóta a Donát révén részt veszünk az oktatási intézmények szabványainak módosításában, újragondolásában. Igyekszünk olyan érveket hangoztatni, amik kötetlenebbé teszik az előírások „szabálykönyvét”.

 




Prezi.com iroda / első ütem Budapest / Magyarország. Generáltervezés, kivitelezés. Megépült (2011)

Mindig belülről indultok kifelé?
A funkció a kiindulópont?  

 

SÁ: Abból a szempontból funkcionálisan gondolkozunk, hogy a programot mindig türelmesen végigjátsszuk. Ez lehet, hogy csak arra jó, hogy utána bátran apró darabokra lehessen szedni az egészet: egy olyan megérteni vágyás, hogy a fejünkben helyükre kerüljenek a dolgok. Ha értjük a működést, akkor a vágyakkal és érzésekkel elindulhat egy szabad játék – az adott intézmény, szervezet, család működését megértve, a kliséket elhagyva lesz meg az igazi működés. A funkció egyfajta sorvezető, amit egy ponton el lehet engedni.AZS: Olyan még nem nagyon volt, hogy valami formát akartunk volna először lerakni.RD: Fontos, hogy felállítsunk egy működőképes rendszert – ez viszont nem feltétlenül a funkció köré szerveződik, hiszen vannak esetek, amikor alig lehet vele mit kezdeni. Kapolcsra például újrahasznosított anyagokból kellett építkeznünk.Itt ez a rendszer vitte a házat magával, a belerakott anyagot és munkaerőt is helyi forrásokból kellett alkalmazni. Minden terv egy előkészítéssel kezdődik, és mindig megpróbálunk az adott feladat köré olyan rendszert rajzolni, amiben végül a ház helyét is megtaláljuk. A struktúra talán jellemző ránk – ami nem feltétlenül a funkció, de magát a rendszert jelöli, ami lefedi az építészetet.


Az adott épület közvetlen környezete mennyire befolyásol benneteket?

 

AZS: Figyelünk rá, egy adott környezetbe építünk egy házat, és nem egy virtuális térbe.
RD: A környezet az adott helyzet egyik eleme.
SÁ: Mikrokörnyezet vagy tágabb környezet? A koncepcionálás során kialakul, melyikük az erősebb, mi a fontosabb szempont. Az épület belső stuktúrája a hangsúlyosabb, és ez vetül ki, vagy épp a környezete, ami hatni szeretne az épületre.
AZS: Szerintem ez nagyon szubjektív, és inkább emberfüggő. Talán elsősorban nem is a természeti környezettel függ össze, hanem az adott kultúrával, társadalmi felfogással.


Akkor ezek szerint nyomon követitek az épüleitek sorsát?

 

AZS: Abszolút.
SÁ: Visszamegyünk, megnézzük, bár szerintem minden építész kíváncsi arra, hogy mi történt azzal az épülettel, amit ő tervezett. Le kell szűrni a következtetéseket,
ellenőrizni kell a dolgokat, értelmezni kell, hogy az, ami akkor igaz volt, az ma is alkalmazható-e. Nyilván mindezekhez sok időnek kell eltelnie, és sok háznak kell megépülnie. Ezért öregek az építészek…

 

 

 

Az eredeti cikket a H.O.M.E. magazin 2012/ 02 számában olvashatja.