Szöveg Simonyi Lilla

Fotó Batár Zsolt, Bujnovszky Tamás (Holokauszt Emlékközpont)

ÖSSZHANGZATTAN

	A zeneművészeti egyetem Ligeti György Oktatási épületében Mányi István építész (balra) és Gergely László belsőépítész (jobbra)

Az akusztikus falfelületek mögött komoly technika gondoskodik arról, hogy a zene virgonc összhangzattá alakulva csak arra terjedjen, amerre eltervezték. A H.O.M.E. a Zeneművészeti Egyetem Wesselényi utcai épületét újraértelmező Mányi István vezető építésszel és Gergely László belsőépítésszel beszélgetett.

A Zeneművészeti Egyetem Ligeti György Oktatási Épületének az egykor a Vigadót is tervező Feszl Frigyes által épített eredeti része EU-s forrásból éledt újjá. A tantermek, gyakorlótermek, a hangfelvételi stúdió és az adminisztráció kaptak itt helyet, tehermentesítve a Liszt Ferenc téri Zeneakadémiát. Milyen érzés keríti először hatalmába az építészt, amikor egy ekkora volumenű pályázaton nyertest hirdetnek – esetünkben a Mányi István Építész Stúdió Kft.-t?

MI: Jó érzés! Egy pályázatnak (ez esetben csupán közbeszerzési volt) megvan az a varázsa, hogy nem kizárólag a megnyerésről szól: arról is, hogy a kiírást, a „fekete dobozt” ki hogyan nyitja meg, bontja ki, hiszen végül nyilvánosságot nyernek az elképzelések. Nagyon eltérő megoldások születnek, egyben megmérettetés is ez. Látjuk, hol tartunk. Sok tanulságot le lehet vonni ilyenkor, ha nem a dühöngésre koncentrál az sem, aki lemarad. Egy-egy jelentős épület esetében (főként a Lajtán túl) könyv formájában is megörökítik a mű születését, hiszen úgymond látlelete ez egy korszaknak. Mindig voltak és lesznek is direkt megrendelések, de szakmailag rendkívül fontos, hogy az ehhez hasonló, jelentős munkák minél nagyobb merítésből találják meg a tervezőjüket. Cudar életünk van most nekünk is, de az intelligens építtető reményeink szerint átlátja, hogy nincsen drágább az olcsó tervezőnél!

A Liszt Ferenc téri Zeneakadémiával kellett-e építészeti összhangra törekedni?

MI: A főépület egyelőre szerkezetépítés alatt áll, Pazár Béla és Magyari Éva a rekonstrukció vezető tervezői. Ott hömpölyög a szecesszió, amit itt jelzésértékkel követ Baróthy Anna iparművésznek az udvari homlokzat teljes magasságában és a tetőn végigvitt impozáns, kortárs üvegmunkája. A zene csodájára, áramlására rímel. Annával az első pillanattól megtaláltuk a közös nevezőt, ezután ő hosszas kísérleti munkát követően lelt rá a zene hullámtermészetét valósághűen szimbolizáló, kerámiafestett, majd égetett mintázatra. Különösen napsütéses időben látható, amint életre kelnek ezek az ívek.

Mennyiben volt elvárás, hogy a korhű jelleget megőrizzék?

MI: Az építészet soha nem légüres térben jön létre, mindig is nagy felületen érintkezik korával. A Wesselényi utcai (minden részletében amortizálódott, korábban a Modelll Divatiskola otthonául szolgáló) ház nem állt műemléki védelem alatt, de sugárzott egyfajta méltóságot, minőséget, ezért minden értékét igyekeztünk menteni. Az épen maradt részek jó alapanyagnak bizonyultak. Hónapokig nem is tudtam, hogy Feszl Frigyes épületéről van szó, felmérés közben jutott tudomásunkra. Ilyenkor szinte tapintható közelségbe kerülünk az eredeti tervezővel: az Uránia Nemzeti Filmszínház felújításakor Schmal Henrikkel, a Nemzeti Múzeum munkálatainak idején Pollack mesterrel… Ennek hatása alól nem tud kibújni az ember. Köztudott, hogy sokkal mélyebb szakismeret szükséges a történeti épületekkel való bíbelődéshez, mint egy új létrehozásához. Az aprólékos munka időben többszöröse az új építésének. Sok minden a helyszínen dől el, ott és akkor kell megfelelően reagálni. Az eredmény akkor lesz jó, ha szót tudunk érteni az építtetővel, ha a Tűzoltóságban és az ÁNTSZ-ben nem ellenséget látunk… Batta András rektornak, Lakatos Gergely főmérnöknek és Csepeli László projektvezetőnek köszönhetően viharoktól mentesen hoztuk tető alá a Zeneakadémia új oktatási bázisát. Radikális technikai beavatkozásokkal teljes „szerkezetváltást” eszközöltünk. Jó csapatban, Kardos Gábor, Gáti Attila és Molnár Judit fiatal építészekkel.

Az egyetemi munka gördülékeny­ségét és funkcionális elvárásait szem előtt tartva valósították meg Gergely László belsőépítészeti elképzeléseit. Eszköztára mely elemeire a legbüszkébb?

MI: Jó, ha egy húron pendül az ember a társtervezőivel, céltudatosságnak és önvédelemnek is nevezhetném az effajta választást. A tökéletes dokumentáció nélkülöz­hetetlen, hiszen alapvető döntésekből építkezünk. Mégsem papírszagú munkára törekszünk: menet közben folyamatosan egyeztetünk.
GL: Valakinek végül rendbe kell tennie a dolgokat… Komolyra fordítva a szót: itt nem tatarozásra, „díszletezésre” vállalkoztunk, semmi sem öncélú. Az embernek életében egyszer van lehetősége ilyet tervezni, nekem még a Ludwig Múzeum, Istvánéknak pedig a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely volt hasonló kihívás. Természetesen tudatában kell lenni annak, hogy kik veszik majd birtokba az épületet. Esetünkben a diákokra gondoltunk, tehát nem a kifinomult használatot, hanem a funkcionalitást tartottuk szem előtt. A klasszikus és a kortárs viszonylatát, ami jól megfér egymással, külön-külön és együtt is él. Apróság, de például az ajtócsukódásra felemelkedő automata küszöbnek is fontos szerepe van. Tisztán komponált a közeg, az akusztikus fal perforált felülete mögött komoly technika található. A hangszigetelést erősíti még az úsztatott padló, melynek betonfelülete alá egy hanglágy anyag került. A tetőtéri szinten helyet kapott 28, egyszemélyes gyakorlóhelyiség első látásra szűkösnek tűnik, ám a folyosókra nyíló üvegfelületen beszűrődő fény csökkenti a bezártság-érzetet. A gyengén látók és hallók is otthonosan érezhetik magukat az épületben: a Braille-írásos feliratok, hangos térkép, vezetősáv és a kontrasz­tos pompeji vörös szín is ezt a célt szolgálja. Egyértelmű szándék, a mai kor igényei vezéreltek a skandinávos egyszerűségű, nyír és juhar héjpalástú berendezés megtervezésével is.

Részlet a Holokauszt Emlékközpontból (2004). A IX. kerület Páva utcában létesült nemzeti intézményt Frank O. Gehry magyarországi látogatásakor a rá leginkább mély hatást gyakorló egyik építészeti alkotásként nevezte meg

Hogy hidalja át a profi a sok buktatót, ami a régi és az új közti harmónia kialakítása során felmerülhet?

GL: Hosszas menetelés volt. A köz­beszerzési eljárás rendkívül bonyolult, az uniós szabályozás sem egyszerűsíti a folyamatot. Mintegy négy évet töltöttünk a bürokrácia útvesztőiben, szinte csak egy évünk maradt a meg­valósításra. Anakronisztikus helyzet ez, de általánosnak mondható. Sokszor kerülünk gondba, például amiatt, hogy egyáltalán kapható lesz-e még évek múlva a tervezett bútor, építőanyag?MI: Mindennek ellenére, ami a konkrét építési időt illeti, ilyen gyors átfutású munkánk még nemigen volt. A Városligeti Műjégpálya felújí­tása tíz éve tart, az ELTE lágymányosi tömbje 23 év alatt készült el, a Szép­művészeti Múzeumon 1986-ban kezdtem el dolgozni, de az anyagi források elapadtak, még mindig nincs kész. A Közgazdaságtudományi Egyetem felújítása azért tartott tíz évig, mert annyira elhanyagolt volt – holott ötszáz lengyel munkás dolgozott rajta három műszakban! De nem győzöm hangsúlyozni: amikor egy történeti épület korszerűsítésénél a minőségek egyensúlyban vannak, a régi és az új remekül elbeszélget egymással… Értik egymást.

CURRICULUM VITAE

Mányi István építész. Hajdúsámsonból indult, a BME építészmérnöki karára a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumon át vezett az útja. 1967-70 között Egerben dolgozott műemlék lakóházak megújításán. 25 éven át a KÖZTI volt az állomáshelye, 1995-től saját építészstúdiójában dolgozik Dániel fiával, fiatal építészek között. A történeti épületek megmentését és új épületek tervezését egymást kiegészítő és feltételező tevékenységként értelmezi. Gegus Ildikó építésszel kötött házasságukban négy gyermekük született. Jelentősebb szakmai eredményei: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem főépületének rekonstrukciója és Könyvtára, ELTE Kémia és Fizika épület, hajdúsámsoni Oktatási és Közművelődési Központ, Uránia, Sóház, Szépművészeti Múzeum, Természettudományi Múzeum rekonstrukciója és bővítése, Holokauszt Emlékközpont, árvíz utáni újjáépítés Beregben, kerti színpad Debreczeni Tibor irodalomtanára tiszakürti portáján, Városligeti Jégcsarnok és Műjégpálya, Füvészkerti Pálmaház. Szakmai elismerései: építészeti nívódíjak, Ybl Miklós-díj, Magyar Művészetért díj, Magyar Műemlékvédelemért díj, Pro Architektúra és Európa Nostra díj.

Gergely László belsőépítész. 1975-ben végzett az Iparművészeti Főiskola építész tanszékén. 1975–1983-ig a MÁVTI Tervező Intézetben dolgozik, 1989-től a Studio G Bt. stúdióvezetője. Kiemelt munkái: S Modell Hálózat, Kaltenberg étterem, Klauzál Téri Csarnok, Matáv-székház, Kinnarps Irodaház, Természettudományi Múzeum, Holokauszt Emlékközpont, Műpa, Ludwig Múzeum, Shenzen Kortárs Művészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum. Díjai: Az Év Kereskedelmi Kiállítása, Az Év Belsőépítésze, Budapesti Építészeti Nívódíj, Pro Architectura díj, Ferenczy Noémi-díj. 

Az eredeti cikket a H.O.M.E. magazin 2012/ 3. számában olvashatja.