![]() |
Sunday, 24. September 2023 |
||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
Szöveg Molnár Szilvia Portréfotó Batár Zsolt Fotó és látványterv SAGRA Architects (Szent György-hegyi borászat, kékkúti lakóház) |
SZABAD ÁTIRATOK
Templom, sportcsarnok, présház, lakóépület, városi tér – számtalan műfajban tervezett már Sajtos Gábor, aminek páratlan, nemritkán a hazai kortárs konvenciókkal abszolút ellentétes, nemzetközi építészet lett a végeredménye.
A munkáidat viszonylag jól ismerem, ám az építész Sajtos Gáborról keveset tudok. Legtöbbször családi hagyományt folytatnak az építészek pályaválasztáskor, de az sem ritka, hogy a pályaválasztást valamiféle „sorsszerű” találkozás dönti el. Nálad hogyan történt?
A családomban nincs építész, vagy legalábbis nem tudok róla. Az édesapám mérnök, így a mérnöki inspiráció talán tőle ered, de a kézművesség is jelen van a családban, mert az egyik nagyapám cipészmester volt, emlékszem a műhelyére, különleges szerszámaira és a szép, minőségi cipőire; a nővérem pedig iparművész, egyedi táskákat, kiegészítőket készít. Már nagyon korán, tulajdonképpen már az általános iskola végén eldöntöttem, hogy építész leszek, erre készültem, folyton rajzoltam, és mindenféle maketteket építettem.
Az egyetem előtt nem volt ilyen építész, illetve Álvaro Siza, az ő épületeit korán megszerettem, különösen – még az egyetemi éveim előtt – amikor barátaimmal elutaztunk Spanyolországba, Portugáliába, és élőben megnézhettem néhányat. Aztán később persze utazások, tanulmányok során „jött a többi”, mondjuk Peter Zumthor, Gion A. Caminada, de nagyon szeretem a spontán építészetet, Montenegróban nagyon érdekes példákat lehet látni erre, és alapvetően nagyon foglalkoztat a hagyomány és kortárs kapcsolata a mai építészetben. Ez utóbbira a saját munkáid közül tudnál példát mondani?
Talán a legutóbbi, a Szent György-hegyi borászati munkám. A hegyen a valamikor az Esterházy-birtokhoz tartozó, ma már műemlék présház és vincellérház áll. Nagyon rossz állapotúak voltak ezek az épületek, így a koncepció az volt, hogy ami megmaradt, azt megőrizzük, a kiegészítéseket pedig kortárs anyagokkal, ízléssel oldjuk meg, persze ügyelve az eredeti arányokra, formákra és színekre. De azt gondolom, hogy a hagyomány és a kortárs megjelenik a Szolnok-Szandaszőlősön megépült református gyülekezeti ház és harangtorony esetében is, mivel a kelet-magyarországi református templomépítészet archetipikus formái is inspiráltak ezek tervezésekor.
Meghívásos pályázat volt. Korábban már készült terv ide, de ez nem tetszett a gyülekezet vezetőinek, így egy helyi építész javaslatára pályázatot írtak ki 2008-ban, minket is meghívtak rá, és végül a mi pályázati anyagunk nyert.
Hogy született meg, hogyan alakult ez a terv?
Nagyon sokat, szinte folyamatosan fejben is tervezek – persze emiatt nehéz is kikapcsolnom –, mindenesetre fejben már hamar összeállt az alapkoncepció, vagyis a hármas építészeti egység, aminek az Atya-Fiú-Szentlélek hármas volt a szellemi háttere. A hármas egység mellett az is a koncepció része volt, hogy a nyitottság, a tisztaság és egyúttal védettség a beépítésben, az építészeti tömegek kezelésében, az anyaghasználatban is megmutatkozzanak. Időtlen legyen, mégis abszolút kortárs. Az átláthatóság, tisztaság a térszervezésben például úgy jelenik meg, hogy a templom egyik fala a tervek szerint teljesen nyitható lesz: mert egyrészt fritting-üveg nyílászárókkal építenénk meg, így ha zárva van, akkor nem lehet belátni a térbe, de az udvar felé szabad a kilátás. Megnyitva pedig közvetlen kapcsolat alakul ki a templomtér és az udvar között. Ugyanez már látható, megtapasztalható a gyülekezeti ház udvara esetében. Amíg nem épül meg a templom, addig itt tartják az istentiszteleteket, és így az udvar is bekapcsolható a szertartás szakrális terébe, például a kisgyerekes szülők is a szertartás részesei lehetnek. A harangtorony pedig végül is a szószék hátterét adja. Ugyancsak fontos, hogy a három különböző építészeti egység három különböző minőségű udvart fog közre, amelyek egybefűzik, de el is határolják az egyes egységeket. Ezt a három alapegységet az eredeti tervünk alapján egy mellvédfal venné körül, ezért is van egy urnafal az egyik oldalon, de elképzelhető, hogy végül ez a mellvédfal majd elmarad.
A Széll Kálmán tér rekonstrukciójára kiírt tervpályázaton 2. díjat kaptatok. A tervetekben feltűnő, hogy meghagynátok a sokat vitatott legyezőépületet. Úgy tudom, hogy ennek meghagyása nem volt kötelező a kiírásban.
A pályázat első ütemében csak utalás volt arra, hogy megmaradhat. De mi úgy ítéltük meg, hogy nem rossz épület, és azt javasoltuk a tervünkben, hogy mind a főépület, mind a „lepény”, vagyis az oldalszárny maradjanak meg, utóbbi a közlekedők szabad mozgása miatt beépítetlenül. Lehetséges, hogy a legyezőre vonatkozó javaslatunk miatt valóban meg fog maradni egészében, kitisztítva az épület. Ezen kívül mást nem építettünk a térre, csak egy tetőterasszal kialakított támfalépületet terveztünk a Várfok utca felé, kibővítettük ezt a térrészt, mert ott most nagyon szűk a terület.
Egy szép családi ház koncepttervét láttam a honlapotokon, tornácos ház, modern vonalakkal átírva, Kékkúton. Ez most épül?
Igen, ennek a kivitelezése most kezdődik. Valójában nem tornácos ház, most lesz majd az, inkább azt mondanám, hogy nagyobb ereszkiüléses kialakítású, 1920 körül épült lakóház – ez a forma hagyományosnak mondható arrafelé. Tartozik hozzá egy kőből épült pajta is, amit szintén átalakítunk. Érdekes, hogy ez az egyetlen olyan lakóépület Kékkúton, ami párhuzamosan áll az úttal, így a kert felőli hosszanti falat teljes egészében megnyithatjuk majd az udvar felé.
CURRICULUM VITAE Sajtos Gábor építészmérnök 1975-ben született Salgótarjánban. 1993–1999 között a BME Építészmérnöki Karának hallgatója, 1997–1998 között a Bécsi Műszaki Egyetem Építészkarának ösztöndíjasa, 1998–2005 között az Építész Stúdió Kft. építész tervezője, 2001–2006 között a BME Középülettervezési Tanszék Mesterképzőjén DLA képzését végzi, 2002-től ugyanitt oktató, majd 2002–2004-ig az Építész Mester Egylet Mesteriskola XVII. ciklusában vesz részt. 2006-ban megalapítja a SAGRA Építész Kft.-t, amelynek vezető tervezője. Számos szakmai elismerésben részesült: 1999-ben a MÉK diplomadíjjal, 2007-ben a szombathelyi városi sportcsarnok tervéért (Pálfy Sándorral, Fialovszky Tamással, Ivanics Évával) Pro Architectura-díjjal jutalmazták, és „Az év kiemelkedő fiatal építésze” 1. díját is megkapta. 2008-ban megkapta a „4th edition of International Prize of Sacred Architecture”-t. Fontosabb építészeti munkái: 2002: kápolna a nagyrécsei gyerektáborban (megépült); 2004: családi ház Ürömön (megépült); a budapesti Medve utcai Általános iskola és Gimnázium (Cságoly Ferenccel, Sólyom Benedekkel – megépült); 2003–2005: a szombathelyi városi sportcsarnok tervpályázat 1. díj (Pálfy/Fialovszky/Ivanics – megépült); 2006: budaörsi városi sportcsarnok és uszoda tervpályázat 1. díj (Keller Ferenccel, Fialovszky Tamással – megépült); 2007–2008: Hotel Karancs átalakítása és bővítése; 2009–2012: Esterházy-présház átalakítása a Szent György-hegyen (megépült); 2008–2012: református gyülekezeti ház Szolnok-Szandaszőlősön (megépült); 2010: művészeti központ Siófokon, nemzetközi tervpályázat 2. díj; 2011: Kossuth tér és környezete tervpályázat Pestszentlőrincen 1. díj; 2012: a Széll Kálmán tér rekonstrukciója 2. díj; 2012: az NKE sportközpont és környezetének rendezése/pályázatok (megvételt nyert tervek); 2012: többcélú sportcsarnok tervpályázat, Budapest XVI. 2. díj. www.sagra.hu
Az eredeti cikket a H.O.M.E. magazin 2013/3 számában olvashatja. |
||||||||||||||||||||||