Tuesday, 21. November 2017
 
   
 

 

 

 

Szöveg Molnár Szilvia

Portréfotó Batár Zsolt

Fotó és látványterv Polgár Attila (Futó utca), Haider Andrea (Kapás utca), Holló Hunor (Rozsnyai utca)

SKICCTŐL A KULCSÁTADÁSIG

 

„Az ördög a részletekben rejlik” – vallják a 2000-ben alapított, budapesti székhelyű Hajnal Építész Iroda építész vezető tervezői: beszélgetőtársunk, Hajnal Zsolt, illetve munkatársa, Kendelényi Péter




Futó utca (2006)
A Futó utcában a 2000-es években megépült ház a kortárs lakóépületek közül a legszebb tömegképzésben, anyaghasználatban

Kapás utca (2004)
Tiszteletadás a Víziváros II. világháború utáni építészete előtt. Homlokzatkialakításban és tervezői-kivitelezői minőségben úttörő a többszörösen díjazott Kapás utcai lakóépület-együttes

 

Privát megbízásoktól egészen az ipari épületekig hosszú lenne felsorolni, hogy mi mindent terveztek az elmúlt évtizedek során. Ám a változatosságon belül a közös alap, úgy érzem, a karakteres formaadás mellett a kvalitatív anyagválasztás és kivitelezési mód. Ez még mindig nagyon ritka konstelláció a hazai építészetben. A beszélgetésünk apropója éppen az egyik legutóbbi, megvalósult munkájuk, a budai Szalamandra utcai lakóépület-együttes, ami szintén e remek „konstelláció alatt” született meg. Ez a három házból álló együttes mind stílusában, mind pedig a kivitelezés minőségében egyaránt példamutató. Ingatlan­beruházásról van szó, így felmerül a kérdés, hogy mennyire kaphatott szabad kezet tervezéskor az építész?
Összetett folyamat végeredménye ez a lakóépület-együttes, mivel a hosszú tervezési-kivitelezési idő alatt (tervezés éve: 2006 – a szerk.) befektetőváltás történt. Eredetileg az OTP Ingatlan Zrt.-é volt a telek, ők bíztak meg bennünket a tervezéssel. Négy, egyenként háromszintes házat terveztünk a területre. A beruházó minőségi életvitelben gondolkodott, tágas terekkel, panorámával és egybefüggő zöld környezettel, amely utóbbit, vagyis hogy tágas, közös kert születhetett, egy felszín alatti parkolórendszerrel sikerült megoldanunk: a pince­szinti gépkocsitárolókba „Y” alakú alagút vezet. Alapterületben nem túlzó, a földszintekre és az első szintekre 125 m²-es lakások kerültek, a legfelső, visszahúzott szintekre 80-85 m²-esek. Elvárt volt a nemes anyagok használata, így jelenhetett meg teljes felületen a kő, a hajlított színes üveg. Mindez nem változott, mivel az új tulajdonos, aki alatt kivitelezésre került a lakóépület-együttes, az eredeti tervet követte, így amit egykor javasoltunk, terveztünk, az jórészt megmaradt.

Ma már általános, hogy egy tervezőiroda munkája nem ér véget a kiviteli tervek elkészítésével: gyakran művezetést is végeznek. A Hajnal Építész Iroda szinte kivétel nélkül így járt el már korábban is. A Szalamandra utca esetében szintén így történt?

Igen, most is megkaptuk a megbízást a tervezői művezetésre. Azt gondolom, hogy egy épület csak akkor lesz minden részletében pontos és szakszerű, ha a létrejöttének minden lépését nyomon követjük. Hiszen, mint ahogyan az irodánk bemutatkozó szövegében is olvashatja, „az ördög a részletekben rejlik”.


Ahogyan ez az egyik legismertebb munkájuk, a Kapás utcai lakóépület-együttes esetében is szembetűnő.  
A Kapás utca több szempontból is érdekes munka volt. 2002-ben terveztük, 2003-2004-ben történt a kivitelezés, abban az időben, amikor folyamatos volt az építés, amikor jól ment az ingatlanpiac. Lehetőségünk nyílt, hogy hazai viszonylatban nem megszokott építészeti megoldásokat alkalmazzunk. Például a földszinti üvegportálok felett palás szerkezetű, színes, indiai homokkővel burkoltuk a homlokzatot. Hatféle színt használtunk, a hatása pedig olyan volt, mintha az akkor 11 éves lányom színes ceruzákkal kiszínezte volna a felületeket. Nemcsak szép és különleges, hanem tartós megoldás, ma is olyan állapotú, mintha most adtuk volna át ezeket a házakat. A homlokzat színeinek megfelelően a négy lépcsőház is különféle színt, egyedi karaktert kapott. Mindezeken túl, viszonylag nehéz adottságú terepre kellett terveznünk, mert ez egy északi-keleti utca, és a telket délről egy 120 méteres tűzfal határolja. A benapozás problémáját úgy oldottuk meg, hogy a négy épület közé három cour d’honneur-t terveztünk, a házak kelet–nyugati tájolásúak lettek, a belső erkélyek pedig a tágas és ma már dús vegetációjú belső udvarok felől kapják a napfényt, vagyis benapozott lett minden lakás.

 



Rozsnyai utca (2013)
A korszerű életvitelre tervezett pesti lakóépületet az ötletes részletképzés, a rész-egész kapcsolatok kidolgozása és a kifinomult anyagok alkalmazása jellemzi

Követik az épületek sorsát? Például a lakóépületekét?
A napokban megkeresett a Futó utcai társasház egyik lakója (tervezés éve: 2006 – a szerk.), majd a VIII. kerületi önkormányzat egyik munkatársa, hogy a ház utcai homlokzatán klímákat helyeznének el, és ehhez szeretne típustervet kérni tőlünk. Fantasztikus érzés volt, hogy így gondolnak a házra, hogy ennyire szeretik, hogy fontos számukra az összkép. Az anyagok, a kivitel tekintetében a Futó utcával is szerencsénk volt, például a külső homlokzat földszinti szakaszán újra nemes anyagot, gránitot alkalmaztunk – a nemes anyag használatát akkor nagyon előrelátó módon az önkormányzat írta elő, így találkozott a meg­rendelői igény és az építészi elképzelés –, és színes, perforált üvegtáblákat. Itt az irodában kísérletezgettünk, hogy milyen legyen a legmegfelelőbb: méretarányos kartonlapokat készítettünk többféle lyukméretű perforációval, minden egyes mintát kitettük az erkélyre, majd az utcáról néztük meg, melyik lesz a legmegfelelőbb. Arra kellett gondolnunk, hogy minél nagyobbak a lyukak, annál valószínűbb, hogy a lakók nádszövettel fogják megoldani a takarást, ha pedig túl kicsik, akkor viszont komor és zárt lesz az összhatás. 

 

Az interjú előtt utaltak arra, hogy nem a Szalamandra utca a legutóbbi munkájuk: éppen átadás előtt egy újabb társasház. Mesélnének erről?
Hosszú, több ütemű tervezési folyamat után született meg a XIII. kerületben, a Rozsnyai utcában egy három tömbből álló lakóépület-együttesünk. Kezdetben 107 lakással terveztünk, a végeredmény pedig 144 lakásos lett, tágas zöld terekkel kialakítva, vagyis összetett tervezői munka eredménye az együttes. A földszint felett hatszintes épülettömböket egyemeletes átriumok kapcsolják össze. Minőségi anyagokkal, izgalmas anyagtársításokkal dolgoztunk újra, a homlokzatokra kő, üveg és Ruukki lemez került. Számomra összképében olyan, mint egy elegáns, meglepő tömegalakítású középület. 

 

 

 

CURRICULUM VITAE

Hajnal Zsolt Ybl-díjas okleveles építészmérnök 1951-ben született Miskolcon. Építészmérnöki diplomáját 1975-ben kapta a BME-n, 1978–1980 között a Mesteriskola hallgatója. 1975 és 1986 között az Iparterv „A” irodájában Földesi Lajos munkatársaként dolgozik, 1986–2000 között pedig a Magasépítési Tervező Vállalat tervezője. 2000-ben alapítja meg a Hajnal Építész Iroda Kft.-t, ahol ma is építész vezető tervező. A BMGE Építészmérnöki Kar oktatója 2010–2012 között. Kamarai küldött, Budapest I. kerületében kamarai biztos, illetve Tervtanács-tag, s ez utóbbi tisztséget a főváros IV. és XIII. kerületében is ellátja. 1975-ben Diplomadíjat, majd 1991-ben építészeti tevékenységéért Ybl-díjat kap, 2006-ban a budai Kapás utcai lakóegyüttesért Pro Architectura díjjal jutalmazzák. 1998-ban az „Év lakóháza”-pályázaton különdíjas lett.


Kendelényi Péter okleveles építészmérnök 1977-ben született Budapesten. 2000-ben a BME Építészmérnöki karán védte meg diplomáját. 2006 és 2008 között a Mester­kurzus I. ciklusának, 2010–2012 között a Mesteriskola MIXXI. ciklusának hallgatója. 1999 óta a Hajnal Építész Iroda Kft. építész vezető tervezője.
Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter építész vezető-tervezői munkájuk során számos szakmai díjat kaptak. Egyebek mellett a Kapás utcai lakóépület-együttesüket Budapest Építészeti Nívódíjjal jutalmazták 2005-ben, mely ugyanebben az évben elnyerte a rangos, nemzetközi FIABCI-díjat is. De szintén komoly szakmai visszhang kísérte, díjakat kapott a Futó utcai lakóépület, ami 2006-ban a Budapest Építészeti Nívódíj oklevélét, 2007-ben pedig a Baumit „Év homlokzata/társasház”-pályázatának első díját nyerte el.

www.hajnalkft.hu

 

Az eredeti cikket a H.O.M.E. magazin 2013/4 számában olvashatja.